🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > Béla, I.
következő 🡲

Béla, I. (1016 k.-1063. szept. 11/27.): magyar király (ur. 1060. XII. 13.-1063. IX. 11/27.). - A megvakított Vászoly (Vazul) egy Tátony nb. leánnyal való pogány házasságából származó 3. fia, I. András öccse. Cseh-, majd Lengyo-ban talált menedéket, ahol a m. krónika szerint párviadalban győzte le a pomerán fejed-et. A lengy. udvarban vette föl a keresztséget és az „Adalbert” nevet; m. mellékneve „bajnok”, ill. „bölény” volt. Az akkor uralkodó II. Mieszkó lengy. hg. húgát, Richezát vette nőül, s röviddel 1047 u. családjával visszatért Mo-ra, mert bátyja, I. András hercegi tart-t biztosított részére és a trón örökösévé tette. A III. Henrik cs. ném-cseh serege elleni hadműveletek egyik fő irányítója volt 1050 nyarán, amikor az ellenség kiverésével Mo. függetlensége sértetlen maradt. Jó viszonya bátyjával, a kir-lyal fölbomlott, amikor megtudta, hogy András orgyilkos merényletet készít ellene, ha végleg le nem mond trónigényéről az időközben született s 5 é. korában, 1057: megkoronázott unokaöccse, →Salamon javára. Színleg visszavonult, de lengy. földre menekült, és 1060 elején sereggel tért vissza, hogy a rajta esett sérelmet megtorolja, és a kirságot elvegye Andrástól, aki ném-cseh hadakat hozott a maga védelmére. Ősszel a Tisza vidékén vívott döntő ütközetben ~ győzött, a mosoni kapuig űzött András sebesülten ~ foglya lett. ~t 1060. XII. 6: Székesfehérvárt megkoronázták. 1061: a törvénynapon Fehérváron a falvak képviselőiből is összegyűlt, Vata fia János vezette sokaság a Szt István előtti állapotok visszaállítását remélte. ~ a fenyegetővé váló sokaságot fegyvereseivel verte szét. ~ volt az utolsó m. kir., akinek a ker-nyé lett m. áll-ot saját alattvalóitól kellett megvédenie. A mozg. nem volt mély gyökerű, a ker. államrend már erősen megszilárdult. - ~ gondos és jó uralkodó volt; már 1059 e. pénzt veretett; kir. korában a legfinomabb ezüstből verette pénzét, melyen a Sancta Maria fölirat mutatja a Szt István-i eszme, a mo-i Mária-tiszt. (Patrona Hungariae) továbbélését. Igyekezett az András által újra fölidézett ném. beavatkozás veszélyét elhárítani; okos diplomáciával, tapintattal járt el, idegen foglyait szabadon engedte. A Salamon-párt és a ném-ek megtorló szándékai nem hagyták, hogy nyugodtan kiépíthesse uralmát. 1063 nyarán a ném. birod. gyűlés elhatározta Judit cs-lány jegyesének, Salamonnak fegyveres trónra segítését. ~ kerülni akarta az öldöklést, követei útján fölajánlotta, hogy a kirságot átengedi Salamonnak, ha megtarthatja hgségét. Mivel a ném. fél nem alkudott, ~ is fegyverre kelt, és a Ny-i orsz-határt lezárta. Közben azonban dömösi kúriájában a trónépítmény rászakadt, és életveszélyesen megsérült. Haldokolva vitette magát a csatatérre, ahol a Ny-i gyepükön a ném. sereg kezdetben nem tudott áthatolni, s csak rejtett úton, Salamon-párti m-ok vezetésével jutottak át a mocsarakon. ~ az ellenség előretörése kezdetén meghalt. Szekszárdon, az általa alapított bencés apátságban temették el. - Utóda 1063. IX: Salamon. D.D.

Miller, Jacobus Ferdinandus: Disquisitio historico-critica belli fraterni inter Andream I. et Belam I...Nagyvárad, 1782. - Századok 1891:824. (Wertner Mór: Lambert ispán, I. Béla kir. veje) - MÉL I:163. - Dümmerth 1977:228. - Ligeti Róbert-Tarnóczy Zoltán: A kardot válaszd! Bp., 1983. - Kristó-Makk 1988:79.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.